,,Nyitottak vagyunk minden általunk elérhető innovációra”

Klubunk utánpótlásának szakmai igazgatója, Kobka Viktor szerint Nógrád megyében igyekszünk úttörők lenni bizonyos területeken.

2018 júliusában csatlakozott klubunkhoz Kobka Viktor, hogy utánpótlásunk szakmai igazgatójaként folytassa karrierjét. Az eltökélt szakemberrel a mögöttünk hagyott időszakban történt események mellett a korosztályainkat érintő legfrissebb témák kapcsán beszélgettünk.

– Beszélgetésünket kezdjük a nyári időszakkal. Mit tudnál elmondani a rendre komoly érdeklődést kiváltó gyermek labdarúgó táborainkról?

– Most már nyugodtam mondhatom, hogy az elmúlt években nagyon kinőtték magukat a nyári táboraink. Az elmúlt nyáron már négy turnusban, közel száz gyermek vett részt. Nagy öröm számunkra, hogy már más településekről is rengeteg jelentkező van, és más klubok játékosai is szívesen vesznek részt ezeken a rendezvényeken. Olyan is van, hogy Budapestről jelentkeznek, ami szintén nagy öröm. Óriási háttérmunka és több hónapos szervezés előzi meg egyébként egy ilyen táborsorozat megrendezését.

– Maradva a nyárnál, de már kicsit elkanyarodva. A COVID miatti nem szokványos állapotok végett érdekes időszak után vághattak neki a felkészülésnek korosztályaink. Hogyan nézett ki ez a helyzet klubunknál a gyakorlatban?

– A COVID sajnos nagyon keresztülhúzta a számításainkat nekünk is. Amikor piros lámpát kaptunk, mi azonnal azon törtünk a fejünket, hogy hogyan tudunk eljutni a játékosainkhoz. Kidolgoztuk, milyen úton leszünk képesek ezt megoldani ebben a nehéz helyzetben. Videókat, edzésprogramokat küldtünk a gyermekeknek, és visszacsatolást kértünk fotók, videók formájában ezek elvégzéséről. Amit lehetett, megtettünk, szerintem ezen a téren mindenki átérezte, hogy nem hagyhatjuk a gyermekeket ezen nehéz időszak alatt sem edzések és folyamatos programok nélkül. Sajnos a COVID meg mindig itt van, érezzük a hatását, mind létszámokban, mind más területeken is. A karantén alatt is folyamatosan egyeztettem a DVTK-val, hogy ők hogyan, milyen módon oldják meg a karantén alatti edzéseket. Próbáltam ötleteket gyűjteni tőlük, illetve más akadémiáktól is, és azt átültetni ide hozzánk, hogy mi itt ezt hogyan tudjuk megvalósítani.

– Egyet előre ugorva az időben. Szakmai igazgatóként mi a véleménye együtteseink őszéről?

– A korosztályos csapatok értékelésénél a felső korosztályokkal kezdeném, ahol nagyon örömteli számunkra, hogy egyre több helyi fiatal utánpótlásunkból kikerülő játékos tartozik a felnőtt NB III-as csapat keretéhez.
Közülük már az ősz folyamán sikeresen debütálhatott bajnoki mérkőzésen a két tizenhét éves tehetségünk, Csáki Benedek és Horvát Máté, a Pécs elleni kupamérkőzésen pedig Fésűs Fábián. Rajtuk kívül pedig egyre több ifjú tehetség kap helyet a keretben, ez a tendencia az új vezetőedző érkezésével pedig még tovább fog nőni. Az U19-től talán egy kicsit többet vártam, bár ez mindig egy nagyon érdekes korcsoport, az U17 pedig úgy gondolom, hozta a kötelezőt, tavasszal is versenybe lehet a dobogóért. Az U15-ös és U14-es csapatunk tőlük eredmény szempontjából talán kissé elmarad, bár itt jegyezném meg, hogy számunkra nem is elsősorban ez a mérvadó, hanem (és ebben ők nagyszerűen teljesítettek) a tehetségek felfelé áramoltatása. Alattuk az U13 kitűnően helytállt az NB I-es bajnokság Észak-keleti-csoportjában, az U12-nél pedig nagyon örömteli a viszonylag nagyobb létszám, illetve a bővebb keret, nekik még szokniuk kell a nagyobb pályát. A Bozsikos-korosztályoknál is szemmel látható a fejlődés, bár a COVID hatására a kisebb korosztályokban némelyik korosztálynál a edzések látogatása kissé hektikussá vált, reméljük, a vírushelyzet után ebben is ki tudunk egyenesedni. Örömteli viszont, hogy a DVTK által rendezett putnoki Tehetség Központ foglalkozásokra klubunkból mindig nagy létszám van kiválogatva. Legkisebb korosztályunk az U6 és az U7, ahol Kabács József irányításával nagyszerű hangulatban játszva tanulnak a gyermekek.

– Az idény közben viszont jött egy újabb sajnálatos történés, megérkezett a koronavírus második hulláma…

– Ami újabb fejtörést okozott mindannyiunknak. Ahogy romlott az idő és jöttek a betegségek, egyre nehezebb volt összehozni a létszámokat az edzéseken. Mindig volt hiányzó. Figyelni kellett, hogyha valahol felütötte a fejét a vírus, akkor azt a korosztályt csak nagyon óvatos körülmények között hívtuk be edzésre. Mi mindig próbáltunk a Fair Play szellemében eljárni, minden meccsre kiálltunk, még ha néha foghíjas kerettel is, de sokszor az ellenfelek nem akartak vagy nem tudtak játszani. Óriási feladatot fog okozni a sok elmaradt mérkőzés pótlása is, de meg fogjuk oldani.

– Miképpen festett csapatainknál a téli szünet és az újrakezdés?

– Minden verseny korosztályban szereplő csapatban játszó játékos egyénre szabott házi feladattal ment a pihenőre.
Másfél hét teljes pihenőt kaptak, de utána már voltak nekik előírt feladatok, amiket csinálniuk kellett. Január 11-én kezdtük a újra az edzéseket. Az első héten U12-U19-ig, a második héten már a legkisebb korosztályok is bekapcsolódtak a munkába. Helyzetünket nehezíti, hogy sokáig nem lehet, lehetett a városban levő tornatermeket használni a COVID-helyzet miatt, és ez a legkisebb korosztályokra nem volt éppen jó hatással. Edzések és felkészülési mérkőzések szerepelnek a programban, de viszonylag korán lesz most a kezdés az elmaradt mérkőzések miatt.

– Megérdemel egy külön fejezetet annak a ténynek a megemlítése, miszerint rendre érdeklődés mutatkozik játékosaink iránt más egyesületek részéről.

– Mindenképp az egyik legfőbb pozitívuma a mögöttünk hagyott időszaknak az, hogy eljutottunk oda, hogy az utánpótlás játékosaink után óriási az érdeklődés a kiemelt sportakadémiák irányából. Budapestről, illetve az ország keleti és nyugati végéből egyaránt. Lassan ott tartunk, hogy szinte mérlegelnünk kell, kit tudunk elengedi és kit nem. Természetesen nem akarunk és nem is fogjuk a fejlődésüket megakadályozni, támogatjuk az előrelépést, büszkék vagyunk rájuk, de sajnos a pótlásuk akár darabszámot illetően (és itt még a minőségről abszolút nem beszéltem) lassan szinte lehetetlenné válik. Közvetlen környezetünkben szinte alig van csapat, ahonnan a távozó játékosokat pótolni lehetne. Sorra szűnnek meg a kisebb klubok, a falvakban alig van edző, aki a gyerekekkel tudna foglalkozni. Ezek óriási problémák. Hadd említsek egy példát: Volt olyan Karancs-völgyi település, ahová nemrégiben rendszeresen kijártam edzést tartani, hogy az ottani tehetségeket is fejlesszük. Ez is egy megoldás lehet a jövőre nézve.

– Ezzel párhuzamosan mit tudnál elmondani a fölfelé történő áramoltatásról?

– Azt mindenképp, hogy aki nálunk a korosztályában kiemelkedő, azt mindig próbáljuk az idősebbek között is játszatni. Nem szeretnék álszent lenni, de ez sokszor azért is van ez, mert egy-egy korosztályban nem igazán rendelkezünk bő kerettel, de szerintem nagyon sok hozzánk hasonló klub küzd ezzel. Viszont, aki kiemelkedőt nyújt, mehet egy-két évjárattal feljebb is játszani.

– Ez a rész pont jó arra, hogy érintsük talent-programunkat.

– Igen, úgy gondolom ez mindenképp lényeges és fontos szegmense a képzésünknek. Mindenképp minden esetben nyitottak vagyunk minden általunk elérhető innovációra. Volt már, hogy a teqballt vittük be a képzésbe, volt, amikor az Exerlights-ot, most pedig a TOCA-képzés is benn van, mint egy plusz opció a fejlesztésre. Mindenképp elmondanám, hogy a korosztályos képzést semelyik nem helyettesítheti, de mint kiegészítő plusz dolog, mindegyik nagyon hasznos lehet. Régen nem kellettek volna ezek a plusz eszközök, hisz fociztunk egész nap (még az én korosztályok is), ezért nem kellet az egyéni képzés, ellestük a nagyobbaktól. Visszatérve: van posztspecifikus képzésünk, itt verseny időszakban, iskola előtt szerdánként külön készítjük fel a különböző posztokon játszókat, külön a szélsőket és külön a centrumban szereplőket U15-től U19-ig. A kisebbeknek heti egy-két alkalommal van egyéni és/vagy kiscsoportos edzés, itt a technikát csiszoljuk náluk.

– Túlzás nélkül kimondható, hogy ezeken a területeken Nógrád megyében megpróbálunk az élen járni.

– Így van, a már említetteken felül volt például Coerver-programunk, amikor a Coerver hivatalos képviselői jöttek el és több napon keresztül tartottak nálunk edzéseket. Ezekben Nógrád megyében mind úttörők vagyunk. A mi klubunknál volt először Coerver-program és a TOCA-képzésbe is elsők között voltunk. Szerintem ebben a megyében még soha nem volt külön posztspecifikus képzés sem tartva a gyerekeknek, főleg nem úgy, ahogy mi csináljuk.

– Milyen a kapcsolatod a felnőtt csapat szakmai stábjával?

– Nyugodtam nevezhetem kiválónak a viszonyomat a felnőtt gárda edzőjével, illetve az egész stábbal, bár azt hozzá kell tennem, hogy az elődeikkel sem volt soha semmilyen probléma. Ezzel együtt, tény, hogy szerintem most a legjobb a kommunikáció a felnőtt stáb és az utánpótlás között, mióta itt vagyok. Mindig szoktam mondani félig viccesen, hogy könnyű dolguk van, mert én aztán nem fogok a helyükre pályázni, nem is lenne az én stílusom. Egyelőre nem szeretnék újra felnőttek edzője lenni. Ha ez változik a jövőben, én leszek az első, aki ezt fogja jelezni az illetékeseknek.

– A mögöttünk hagyott időszakban találkozott ilyen-olyan jellegű megkeresésekkel?

– Igen, hála istennek, mostanában elég sok megkeresés volt irányomba különböző akadémiákról. Edzői, de akár vezetői, szekcióvezetői státuszokról volt szó többek közt. Itt vagyok, csinálom a dolgom továbbra is becsületesen, ahogy eddig, a távolabbi jövőt pedig meg fogjuk látni.

– Mik lehetnek a következő évek lépései?

– A klubunk szeretné, ha minél több fiatal kerülne fel évről-évre a felnőtt keretbe, ez teljesen jogos, ezért dolgozunk. Szeretnénk, ha ezek a gyerekek jelentenék egy pár év múlva egy stabilan felnőtt nemzeti bajnokságban szereplő csapat gerincét! A saját céljaimról annyit, hogy mivel megszereztem az utánpótlásban megszerezhető legmagasabb licencet, az UEFA Elite Youth “A” diplomát, szeretnék ezen a területen maradni még pár évig vezetői vagy edzői státuszban. Utána meglátjuk majd, hogyan tovább. Biztos, hogy fogok még felnőtt csapatnál is dolgozni, de most ennek nincs itt az ideje.