Nem termett babér számunkra Tállyán

Vezettünk ugyan, de végül a hazaiak örülhettek.

Vasárnap a harmadosztály Keleti-csoportjának 11. fordulójának keretein belül léptünk pályára. A hozzánk hasonlóan a kiesés elkerüléséért harcoló Tállya otthonába látogattunk. Tudtuk, hogy egy saját környezetében kiváltképp harcos rivális vár ránk, mi viszont felvettük a kesztyűt. Több biztató momentum is akadt az első félidőben, szervezettek voltunk. Sajnos nem ilyen esemény volt, elhibázott büntetőnk. A szünethez közeledve Tarlósi Milán próbálkozását védte bravúrral Tarr, aki ezt követően ráadásul Tarlósi Patrik közeli fejesét is nagyot mentve hárította. Kisvártatva ismét volt egy ziccerünk, de kihagytuk, egy egállal fordultunk.

A második felvonásban már kihasználtunk egy büntetőt, Bata nem hibázott. Hamarosan balszerencsés góllal egyenlítettek a Borsod megyeiek, egy balról középre tett labda megcsúszott a felső lécen, majd közelről bepöccintette a lasztit ellenfelünk csatára. Ezután is mentünk előre, nyerni akartunk. A nyílt sisakos meccsen végül mi húztuk a rövidebbet, a duplázó Kovács belőtt egy ziccert, így 2-1-es sikerhez segítette együttesét. Volt még hátra idő, nem is adtul fel, de már nem tudtunk válaszolni. Fáj az újabb vereség, mert több volt ebben a mérkőzésben. Sokkal!

NB III Keleti-csoport, 11. forduló:

Tállya KSE-Salgótarjáni BTC 2-1 (0-0)

Tállya, Községi Sporttelep, 150 néző. Vezette: Lovas L. (Zahorecz R., Pogonyi F.)

Tállya KSE: Tarr – Bihari, Rubish, Nyitrai – Mezőssy, Baranyi (Csávás, 60.), Szegedi, Varga K., Motkó – Kovács N. (Ondó, 84.), Demkó (Minczér, 69.). Vezetőedző: Lasztóczi Péter.

Salgótarjáni BTC: Szalay – Nagy X., Nemes, Rédei, Gazdag, Skulka (Consantino, 46.) – Boros, Sárközi, Bata, Tarlósi P. – Tarlósi M. Vezetőedző: Vizteleki János.

Sárga lap: Szegedi, Rubish, ill. Sárközi, Gazdag

Gól: Kovács N. (68., 77.), ill. Bata (62.)

Lasztóczi Péter: – Hetek óta mindent megteszünk azért, hogy az ellenfél győztesen jöjjön le a pályáról. Ma is így volt ez, két tizenegyest ajándékoztunk az SBTC-nek, aki kifejezetten jól játszott, de tudtuk, hogy ők is az utolsó utáni pillanatban vannak. Pozitívum volt ma, hogy null egyről meg tudtuk fordítani a mérkőzést. A negatívum, hogy hátul továbbra is rengeteg hibával játszunk, ezeket próbáljuk kiküszöbölni, de ma egyetlen egy dolog miatt nyertünk, mert akaratban nem adtuk fel és mentünk előre. Tudtuk, hogy nekünk is választópont lehet ez a meccs, zárkózhatunk egy kicsit a középmezőnyhöz vagy éppen visszafelé fogunk menni. Gratulálok egyébként az ellenfélnek, mert nagyon jól játszottak!

Vizteleki János: – Úgy éreztem, hogy az első félidőben teljesen kontroll alatt tartottuk a mérkőzést. Nem gondoltam volna, hogy itt vereséget szenvedünk. Elhibáztunk egy büntetőt, majd rögtön volt egy helyzetünk a kapussal szemben, ami szintén kimaradt. Ez nem vetette vissza a csapatunkat. A második félidőre megbeszéltük, hogy türelmesen, kivárásra futballoztunk, mert még lesz lehetőségünk. Sikerült is vezetést szereznünk, egy tizenegyest értékesítettünk. Lehet, kicsit mélyebben visszaálltunk. Volt egy szabadrúgás, ami lepattant a sorfalról, körbement, majd ki a bal oldalra, a beadás végiggurult a kapufán, majd gólt kaptunk belőle. Ez nem volt benne a mérkőzésben, kiegyenlítettek a hazaiak. Győzelemre játszottunk, nyomtuk az ellenfelet, egy előrevágott labdából pedig egy egy az egy elleni szituációból sikerült megszerezni második gólját az ellenfélnek. Ekkor, ahogy már az egyenlítésnél is, kicsit azt láttam, egy-két játékos kedvét vesztette vagy el is fáradt. Erre még nem tudom a választ, ismerkedünk a csapattal. Még nem tudom, ilyenkor lélektanilag ezt hogy dolgozza fel a gárda, de nagyobb tüzet vártam volna egy-két meghatározó játékostól és lelket kellene öntenie a többiekbe. Úgy érzem, igazságosabb lett volna a döntetlen, a hazai csapat viszont nagyon akarta a győzelmet, küzdöttek. Mi is akartunk, nekünk viszont nem volt szerencsénk, míg nekik igen. A végén már volt az ellenfélnek egy-két kontrája, mert mentünk az eredmény után. Kinyíltunk, rizikóznunk kellett, de egy döntetlen reálisabb lett volna. Gratulálunk a Tállyának, mi pedig csináljuk tovább, amit lehet, mindent megteszünk, hogy fölzárkózzunk! Van még hátra meccsünk ősszel. A lehető legtöbb pontot kell megszereznünk, majd tavasszal meg kell erősíteni a keretet és meg kell kezdeni a felzárkózást. Most megyünk tovább, nem szabad feladni, szétesni! Úgy gondolom, volt tartása a csapatnak, mentek és betartották a fiúk azokat a dolgokat, amiket megbeszéltünk.