,,Nagy reményekkel várom a közös munkát!”

Csapatunk vezetőedzője, Lakatos Béla szerint a következő időszak legfontosabb feladat, hogy kiharcoljuk a bennmaradást.

Hétfőtől ismét edzésben van a csapat, immáron Lakatos Béla irányításával készülnek a fiúk a harmadosztály Keleti-csoportjának tavaszi folytatására. Újdonsült vezetőedzőnket klubunkhoz való csatlakozása kapcsán kérdeztük.

– Hogy fogadtad klubunk felkérését?

– Nagy örömömre szolgált, amikor Árki Gábor megkeresett telefonon, hogy érdekelne-e a lehetőség. Rögtön mondtam neki, hogy persze, hiszen mégiscsak Salgótarjánban nőttem fel és ott jártam végig a szamárlétrát. Mindig is célom volt, hogy egyszer jó lenne visszatérni a klubhoz valamilyen formában. Nyilván, mióta elkezdtem ezt a szakmát, vezetőedzőként gondolkodtam ilyen lépésben. Távlati célom volt, egyszer majd jó lenne ellátni ezt a feladatot, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar sor kerül rá.

– Mennyire ismered a pontvadászat mezőnyét, illetve a csapatunkat?

– A bajnokság erőviszonyaival tisztában vagyok, hiszen ugyan a közelmúltban volt egy rövid kitérőm az NB III Közép-csoportjában, előtte négy évet játszottam a keleti régióban. Ezért szerintem elég jól ismerem a résztvevőket. Élőben a csapat kevés mérkőzését láthattam, mivel ez az osztály a vasárnapi meccsidőpontok miatt nem igazán teszi lehetővé azt, hogy a helyszínen lehessen megnézni a találkozókat, hiszen mindenki egy időben játszik. Természetesen, ettől függetlenül a salgótarjáni szereplést mindig követtem, nem csak ebben a szezonban, hanem hosszú évek óta folyamatosan érdekelt, hogy mi van a csapattal és kik alkotják a keretet.

– Nemrégiben hagytad abba az aktív játékot. Miért döntöttél így?

– Pontosan egy éve kerültem el pályaedzőként Gálhidi Gyuri bá’ mellé Taksonyba. Ez óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy dolgozhattam vele és segíthettem a munkáját. Akkor úgy gondoltam, ha ilyen lehetőség adódik, akkor érdemes felhagyni az aktív futballal. Igazából szerintem csak időhúzás lett volna, ha még a következő években is eljátszom NB III-as szinten. Túl nagy motivációm már nem volt a foci iránt, inkább az edzősködés irányába, hiszen felnőtt csapattal dolgozhattam, és egy ilyen szakember mellett. Nem is gondolkodtam, hogy folytassam-e a labdarúgást. Aztán a sors úgy hozta, két hét edzésvezénylés után szólt a mester, hogy öltözzek, és ha tudok, akkor segítsek a pályán. Ezért az ő kérésére az edzőmeccsekre szerelést öltöttem, és úgy alakult, hogy az akkori év első két bajnokiját végigjátszottam. Majd a sors úgy hozta, ő távozott Taksonyból, engem pedig felkértek a vezetőedzői posztra. Nem volt min gondolkodni, egyértelmű volt, hogy véget kell vetnem a pályafutásomnak.

– Aztán végül is ez a kaland a jónak mondható kezdés ellenére nem tartott sokáig. Miért?

– Úgy gondolom, az előző két évben épphogy, hajszállal maradt benn a taksonyi csapat a mögötte lévő együttes előtt. Ennek ellenére nagy örömmel vállaltam el a feladatot, amit komoly lehetőségnek tartottam. Húsz csapatból a kilencedikek voltunk, amikor az elnök úr úgy döntött, hogy váltani szeretne. Ezzel együtt úgy gondolom, ahhoz képest, hogy az előző két idényben a bennmaradásért küzdött a Taksony, velem a középmezőnyig jutott, és végül is később sem történt változás. Tanultam ebből is.

– Korábban is “ismerkedtél” már a szakmával, legutóbb a Dunakeszi utánpótlásában dolgoztál.

– 2011-től foglalkozom fiatalokkal, már a mezőkövesdi aktív futball mellett dolgoztam kisebb korosztályokkal egészen 2018-ig. Tehát hét évig. Ezt követően Egerben csapatkapitányként segítettem a csapatot, illetve mint az edző meghosszabbított jobb keze, pályaedzőként is. Minden héten volt rá példa, hogy én vezényeltem az edzést, az akkori szakvezető, Vígh Feri helyett, amikor a munkája miatt nem tudott ott lenni. A Dunakeszinél eltöltött kitérő két és fél hónapot jelentett. Október elején kezdtem el ott dolgozni. Egy nagyon jó ismerősöm által kerültem oda, akivel együtt végeztük az UEFA “A” tanfolyamot. Ő ott az utánpótlás vezetője, és miután értesült arról, hogy szabad vagyok, rögtön felhívott, hogy lenne-e kedvem segíteni és gyerekekkel foglalkozni. Erre örömmel mondtam igent. Most viszont megszakadt ez a feladatköröm, mert az SBTC-vel együtt nem egyeztethető össze, ami így van rendjén.

– Nemrégiben nekivágtunk a tavaszi idényre történő hangolásnak.

– Január 11-én kezdtük a felkészülést. Ez hét hetet jelent a rajtig, aminek a végén lesz az első tavaszi bajnoki meccsünk. Végig hazai környezetben készülünk, a megújult Öblös-pályán, műfüvön. Mindennap délutánonként fogunk edzeni. Már az előző hétre is kaptak feladatokat, amit önállóan otthon kellett megcsinálniuk egy edzésterv alapján. Nagy reményekkel várom a közös munkát!

– A cél adott, nem is lehet kérdés, valahogy benn kell maradnunk a harmadosztályban.

– Mindenképpen az a legfontosabb, hogy elkerüljük a kiesést! Ez mindennél lényegesebb. Ehhez meccseket kell nyernünk, az utolsó forduló után pedig alattunk kell, hogy meghúzzák a vonalat, és akkor szerintem mindenki boldog lesz!