Nagy csatában kaptunk ki Sényőn

A megszerzett vezetés után a hajrához érve tudtak fordítani a hazaiak.

Múlt vasárnap idegenben léptünk pályára a harmadosztály Keleti-csoportjában. A masszív élcsapatnak számító Sényőhöz látogattunk. Tudtuk, hogy harcos riválissal lesz dolgunk, de nem feltartott kezekkel keltünk útra. Törekvéseinket hamar nyomatékosítottuk, egy kontrából gyorsan betaláltunk, Horváth lőtt a kapuba.

Ezt követően ugyan próbálkoztak a házigazdák az egyenlítéssel, a szünetig csak meddő fölényig és lehetőségekig jutottak, így előnyben mehettünk pihenni. A második felvonásban megvolt rá a sanszunk, hogy növeljük a különbséget, de nem éltünk vele. Jó darabig őriztük a lépésfórunkat, egészen az utolsó húsz percig, amikor egy előrevágott labdát Toldi értékesített.

A hátralévő időben a hazaiak tudták eldönteni a meccset, egy eléggé peches gólt szedtünk be egy szögletet követően. Kapacina Kevin kotorta be közelről a lasztit. Volt még hátra, de már képtelenek voltunk válaszolni, az akarattal ezúttal sem volt baj, sajnos azonban 2-1-es vereség lett a vége. Mivel közvetlen vetélytársaink is botlottak, továbbra is a 17. helyet foglaljuk el a tabellán.

NB III Keleti-csoport, 31. forduló:

Sényő-Carnifex FC-Salgótarjáni BTC 2-1 (0-1)

Sényő, Sporttelep, 150 néző. Vezette: Molnár R. (László I. S., Ancsin Z.)

Sényő-Carnifex FC: Járvás – Klepács, Bodó, Farkas – Tóth M., Fenyőfalvi (Orosz, 63.), Fabu, Phrakonkham (Schmidt, 59.), Toldi – Páll Zs. (Kapacina V., 46.), Kapacina V. – Edzők: Fiumei Viktor, Imrő László.

Salgótarjáni BTC: Szalay – Érsek, G. Bíró, Szabó B., Orosházi (Nagy X., 46.) – Constantino (Köböl, 46.), Bakos, Kócsa (Bata, 65.), Filkor (Tarlósi, 71.), Horváth M. – Csifó (Boros, 46.). Vezetőedző: Vízteleki János.

Sárga lap: Klepács, Orosz, ill. Kócsa, Érsek, Bakos

Gól: Toldi (71.), Kapacina K. (84.), ill. Horváth M. (9.)

Fiumei Viktor: – Pont ilyen nehéz mérkőzésre számítottunk a meccs előtt is. Tudtuk, hogy ez nem lesz egy sétagalopp. Kaptunk az első félidőben egy szöglet utáni kapuskirúgásból egy gólt, ami eléggé megfogta a csapatot. Ott át kellett térnünk egy másik játékrendre is, ami jobban működött. Nagyon sok helyzetet dolgoztunk ki már az első félidőben is, lehetőségeink voltak arra, hogy megfordítsuk a találkozót, végig benne volt ez, a szünetig viszont nem sikerült egalizálni. A második félidőben ugyanúgy megvoltak a helyzeteink is, a cserék által pedig vitt minket tovább a lendület. Végig bíztunk és hittünk abban, hogy meglehet ez a mérkőzés. Ugye először kiegyenlítettünk, majd pedig a győztes találatot is megszereztük. Úgy gondolom, a játék összképe alapján talán mondhatom, ha nehezen is, de megérdemelten nyertünk. 

Vízteleki János: – Úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy mi elterveztünk. Úgy éreztem, hogy nem nagyon tudott mit kezdeni velünk az ellenfél. nem tudták kihozni a labdát. Jól megtörténtek a zárások, vezetést szereztünk, minden a forgatókönyv szerint történt. Aztán váltottak a hazaiak, jól reagálta le az ellenfél edzője a pályán történteket. Ez kis kavart okozott nálunk. Az első félidő közepétől nyomást helyeztek ránk, nem tudtuk úgy rendezni a sorokat, ahogy kellett volna. Már vártam a szünetet, hogy át tudjuk mi is kellőképpen a játékot, hogy képesek legyünk őket blokkolni. Elkezdődött egy oda-vissza meccs. Azt mondom, egy nullnál a második félidőben nekünk volt helyzetünk. Boros kilépett, kapussal állt szemben a tizenhatos környékén, de rosszul vette át a labdát, ami leperdült neki. Úgy érzem, ha rárúgjuk a másodikat, akkor megnyerhettük volna a meccset. Ezek után sem nagyon tudott mit kezdeni velünk az ellenfél, csak meddő mezőnyfölény volt. Elkezdték rugdosni mögénk be a labdát. Nem is értem, hogy miért hagytunk mögött akkora futóterületet. Aztán kiegyenlítettek egy ilyen szituációból. Óriási helyezkedési volt elsőre, de majd vissza kell nézni. Ezt követően továbbra is folyt oda-vissza a játék, kisebb mezőnyfölényben voltak a hazaiak. Negyven méterről elrúgta az ellenfél belsővédője a labdát, amit nagyon jól eltalált, lett egy szöglet, majd abból kaptunk még egyet, ami végzetes lett számunkra. Nagyon nagyot küzdöttünk, ezért nem akarom kritizálni a játékosaimat, de volt egy-két olyan hiba, amit jobban kellett volna lereagálnunk. Nem mondhatom azt, hogy nem tett meg mindent azért a Sényő, hogy nyerjen, de így utólag szerintem igazságosabb lett volna a döntetlen. De nem ez lett, kikaptunk egy szögletből kaptunk egy gólt. Még utána is próbálkoztunk, erőlködtünk, de akkor az ellenfél már ráült az eredményre és sikerült nekik győzni. Nekünk ez nagyon fájó vereség, mert nagyon nagy munkát fektettünk bele ebbe, és úgy éreztem mikor elkezdődött a mérkőzés, hogy ponttal vagy pontokkal fogunk távozni, mert úgy nézett ki. Valamilyen szinten a küzdőszellem és a rengeteg meló miatt dicsérnem kell az én csapatomat is, de az ellenfél is odatette magát. Egy nagyon férfias, kemény küzdelem zajlott a pályán, amiből mi jöttünk ki rosszul, fizikálisan azért fölényben voltak a hazaiak. Nem futómennyiségben, hanem felépítésben, fizikai adottságokban jobbak voltak a házigazdák bizonyos posztokon, és ezt jól használták ki. Nincs mit tenni. Ha jól tudom, a mögöttünk lévő csapatok is vereséget szenvedtek, úgyhogy minden maradt úgy, ahogy eddig volt. Most két hazai forduló következik, arra kell felkészülnünk. Gazdag visszatér a védelem tengelyébe, amivel szerintem valamivel stabilabbak leszünk. Ezt gyorsan el kell felejtenünk. Nincs szégyenkezni valónk. Gratulálok az ellenfélnek a győzelemhez! Nekünk meg folytatni kell ezt a melót, amit elkezdtünk. Kicsit határozottabbnak kell lenni. Most kissé el vagyok keseredve, szomorúak vagyunk…