Kikaptunk Mezőkövesden

Hiába álltunk föl kétgólos hátrányból, végül pont nélkül maradtunk.

Vasárnap a tizenkilencedik fordulóval folytattuk a harmadosztály Keleti-csoportjának aktuális idényét. A tabella utolsó helyén álló Mezőkövesd tartalékcsapatához látogattunk. Megemlítendő, ellenfelünk komolynak mondható erősítést kapott az NB I-es együttestől, Barczi, Katanec, Martic, illetve Serderov személyében. Amúgy is sejthető volt, hogy semmit sem jelent a hazaiak sereghajtó titulusa, ilyen előzmények után pedig még inkább beigazolódott az a várakozás, miszerint kemény meccsnek nézünk elébe.

Jól kezdtünk, valamivel aktívabbak voltunk az elején. Az első helyzet előttünk adódott, de Fülöp Adrián tizenöt méterről leadott löketét ki tudta tolni a hálóőr. Nem sokkal később Puporkának kellett védenie. Mindkét gárda felvállalta a nyílt támadójátékot, ezért egy abszolút változatos ütközet alakult ki, itt is-ott is kisebb-nagyobb lehetőségekkel. Felváltva forogtak veszélyben a kapuk.

A házigazdák tudták megszerezni a vezetést, Puporka szabálytalankodott Serderovval szemben, a megítélt büntetőt pedig Bencze értékesítette. Gyorsan felocsúdtunk a beszedett gólt követően, de nem tudtunk egyenlíteni. Nem éppen jókor, még a pihenőt megelőzően megint kapituláltunk, ugyan Puporka először bravúrral védett egy lövést, a kipattanónál tehetetlennek bizonyult, Horváth közelről befejelte a lasztit.

Megnyomtuk a második felvonás elejét, ehhez képest ismét ellenfelünk talált be, nem is akárhogy. A duplázó Bencze saját térfeléről emelte át kapusunkat. Remek meglátás volt, kár, hogy mi voltunk a szenvedőalanyok. Ezt követően sem adtuk föl, majd Bata révén felzárkóztunk, először még hárított a portás, a kipattanó labdát viszont beljebb tessékelte játékosunk.

A 67. percben tovább faragtunk hátrányunkból, egy sarokrúgás után Bocsi elé pattant a laszti, aki közelről nem is hibázott, tizenegy méterről kilőtte a jobb felsőt. Mindenképpen a fiúk becsületére váljék, hogy nem adták föl, mentek előre nagy elánnal, de nem jött össze az igazi feltámadás, az egyenlítés. A hajrában ráadásul meg is fogyatkoztunk, miután a második figyelmeztetését begyűjtő Nemes piros lapot kapott. Három-kettes vereséggel zártuk a meccset. Joggal lehetünk bosszúsak, hiába találkoztunk erős riválissal, a végén még hiányozhatnak ezek a pontok. Nincs azonban idő bánkódni, ebben az évben még két fontos küldetés vár ránk. Először a következő körben a BVSC-nél.

NB III Keleti-csoport, 19. forduló:

Mezőkövesd Zsóry FC II-SBTC 3-2 (2-0)

Mezőkövesd, Városi Stadion, zárt kapuk mögött. Vezette. Bodzay Á. (László I., Németh B.)

Mezőkövesd Zsóry FC II: Kemenes – Sike, Katanec (Laczkó, 46.), Martic, Baranyi – Barczi, Tóth D. (Juhász, 69.), Bencze, Kovács D. (Lénárt, 46.) – Serderov, Horváth B. (Gíber, 65.). Vezetőedző: Elek Norbert.

SBTC: Puporka – Boros, Nemes, Simó A., Szeles – Hegedűs, Sárközi, Fülöp (Szabó T., 65.) – Bata, Tarlósi M. (Bocsi, 46.), Gazdag. Vezetőedző: Rubint Richárd.

Sárga lap: Elek, ill. Puporka, Gazdag, Bata

Piros lap: Nemes (86., SBTC)

Gól: Bencze (29., 55.), Horváth B. (42.), ill. Bata (59.), Bocsi (67.)

Elek Norbert: – Örülünk a győzelemnek! Ez volt a mai meccsen a legfontosabb, hogy tudjuk tartani a lépést a csoport többi tagjával a tabellán. Azért most már ideje gyűjtögetnünk a pontokat. Ahogy bebizonyosodott, nehéz mérkőzésre számítottunk, volt azért a ‘Tarjánnak is jó pár lehetősége. Igaz, nekünk is, jól jöttünk ki ebből. Vezettünk három-nullra. Muszáj volt cserélnem a szünetben, mert a belsővédőm csak egy félidőt játszhatott. Nem a legideálisabb dolog, ha a védelemben kell cserélni. A második félidőben érződött is kicsit, az elején volt egy kis bizonytalanság, de utána azért sikerült a mérkőzés vége felé rendezni a sorokat, és úgy gondolom, hogy megérdemelten nyertünk.

Rubint Richárd: – Nehéz mit mondani. A huszadik percben nekünk kellett volna vezetni két-három góllal. Aztán rúgtunk saját magunknak két “öngólt”, ilyen hibákat az ifiben sem lehet elkövetni, de sajnos nekünk hétről-hétre van ilyen. A szünetben megbeszéltük, hogy még mindig verhető ez a csapat, meg tudjuk fordítani, de kaptunk egy gyönyörű távoli gólt, megint óriási hibából, egy fölösleges felívelésből, ami nem ment sehova. Mégis benne voltunk a meccsben, rúgtunk két gólt, és még több is volt benne. Nem lehet mondani, hogy nem akartak, mert nagyon is. Mentünk, dolgoztunk. Kidolgoztuk a helyzeteket, csak sajnos az ilyen hibák nagyon nyomnak minket lefelé. Nem egyszerű a helyzet, de tovább kell menni. Kár érte! Ezt a meccset meg kellett volna nyerni. Nem sikerült. Megyünk tovább!