Ifj. Stark János az utolsó téli igazolásunk

A klubunkhoz hat év után visszatérő játékos a BLSZ I-es Budafok II-től csatlakozott csapatunkhoz.

Az elmúlt időszakban két új igazolásunkat már bemutattuk szurkolóinknak, most pedig harmadik, egyben utolsó téli szerzeményünkkel zárjuk a friss játékosainkkal megejtett interjúk sorát. A korábban egyesületünk kötelekében már megforduló ifj. Stark János a BLSZ I-ben szereplő Budafoki MTE II együttesétől tért vissza hozzánk. Az alábbiakban olvasható a huszonhárom esztendős középpályással készült riport.

– 2014-ben az akkor még élő U21-es csapatból igazoltál el klubunktól. Mi történt veled az elmúlt években?

– Nagyon szép időszakot tudhattam magam mögött a klubnál, mielőtt eligazoltam. Távozásom után különböző szinteken, a környékbeli felnőtt csapatoknál igyekeztem bizonyítani hétről-hétre. Tanulmányaim miatt előbb Egerbe, majd később Budapestre kerültem. A labdarúgás mellett tehát az iskolai teendők töltötték ki a mindennapjaim, amiket természetesen sportterületen folytattam, illetve végeztem el. Páréves kitérő után, pedig újra Salgótarjánban élek, és futballozom is.

– Játszottál tehát a hevesi és a budapesti vérkeringésben is. Milyen élményekkel gazdagodtál, hogy tudnád összehasonlítani ezeket a régiókat a nógrádi bajnoksággal?

– Azt elmondhatom, hogy mindenhol csakis pozitív élményekkel gyarapodtam, és sok-sok tapasztalattal, ami fiatal korom miatt még nagy elánnal próbáltam begyűjteni. Sajnos a hevesi és a budapesti bajnokság is jóval előrébb jár, mint jelenleg a saját kis megyénk labdarúgása. Ebbe beletartozik a bajnokság színvonala, az infrastruktúra fejlettsége, fejlesztése, valamint a szervezési feladatok is. Amikor elkerültem ebből a megyéből, és Heves megyébe igazoltam, csak hallomásból tudtam, mi várhat majd rám, de örülök, hogy végül így döntöttem. Majd miután legutóbbi csapatomhoz, a Budafokhoz csatlakoztam, ahol annak ellenére, hogy csak a második számú csapatban szerepeltem, itt ért a legtöbb impulzus, és rengeteg tapasztalatot szereztem, mind a pályán, és azon kívül is. Kiváló körülmények között, és egy nagyon jó szakmai stábbal készülhettünk hétről-hétre együtt, amit ezúton is szeretnék nekik megköszönni. És persze amellett sem szabad elmenni, hogy a budapesti pontvadászat az egyik, ha nem a legerősebb megyei bajnokság jelenleg az országban, így külön pozitívum, hogy a saját bőrömön érezhettem, az egyes küzdelemsorozatok színvonalai közti különbséget!

– Hogy érzed magad csapatunknál az elmúlt hetek alapján?

– Csakis jó benyomások értek az utóbbi hetekben, nagyon jól érzem magam a csapatnál, de erre is számítottam, hiszen szinte a keret minden egyes tagjával már játszottam korábban egy csapatban, mindenkivel kimondottan jó, baráti viszonyt ápolok. Ami pedig még fontos, hogy kiváló szakmai munka folyik a csapatnál, és a klubban is egyaránt.

– Mit szólt a váltáshoz a fekete-fehér színekben sok-sok évet lehúzó édesapád?

– Miután eldőlt, hogy hazaköltözöm Salgótarjánba, neki és nekem is az első gondolatunk a Stécé volt. Szerette volna, ha olyan klubban folytatom pályafutásom, ahol vannak közelebbi és távolabbi célok is, és emellett rendezett körülmények között készülhetünk. Ő nagyon szép és eredményes időszakot tudhatott maga mögött a Stécé színeiben, nekem is hasonlóan sikeres éveket kíván a fekete-fehér mezben!

– Személy szerint mit vársz a közelebbi és távolabbi időszaktól?

– A közeljövőben egyénileg szeretném behozni mihamarabb fizikai lemaradásom, és maximum a tavaszi szezon végére szeretnék stabilan a kezdő tizenegy tagja lenni. A csapattal, tavasszal szeretnék magabiztosan bajnokságot nyerni, valamint kvalifikálni magunkat az NB III-ba, a hab a tortán pedig az Amatőr Kupa megszerzése lenne. Az elkövetkezendő években pedig remélem, hogy a Stécé évről-évre részt tud majd venni valamelyik országos bajnokságban, ahol én is tagja lehetek az együttesnek.