Emlékezetes meccsen múltuk felül a Hajdúszoboszlót

A 92. percben szerzett góllal tréfáltuk meg a dobogóért hajtó vendégeket.

Hazai fellépésen voltunk érdekeltek az NB III Keleti-csoportjának 24. fordulójában. A Hajdúszoboszlót fogadtuk a Szojka Ferenc Stadionban. Ezúttal sem mi voltunk a párharc esélyesei, de ahogy egy körrel korábban, ismét bíztunk benne, hogy rá tudunk cáfolni a papírformára, ezúttal ráadásul szurkolóinkra is támaszkodhattunk.

Rögtön kirajzolódott a játéktéren, hogy újra képesek vagyunk eltüntetni a táblázaton látható jókora különbséget. Beleálltunk a meccsbe. Két távoli vendéglövés után kétszer ellenfelünk kapusának kellett hárítania, gól viszont nem esett az első félidőben.

A fordulás után nem sokon múlott, hogy Gazdag fejesével megszerezzük a vezetést. A játékrész derekán előbb felső lécig jutottak a látogatók, majd büntetőt kaptak, amit a jó formában lévő Szalay hárított. Hamarosan két-három komolyabb lehetőségünk volt, ami kihasználatlan maradt.

Már a hosszabbításnál tartottunk, amikor ismét Szalay hárított parádésan. A belőtt szöglet Sárközinél kötött ki, aki megindult, aztán Horváthoz továbbított, fiatal támadónkat pedig már csak szabálytalanul tudták megállítani pár lépésre a kaputól. A büntetőt maga a sértett végezte el, aki nem is hibázott. 1-0-ra nyertünk. Emlékezetes meccsen vagyunk túl. Szép volt, fiúk! Köszönjük drukkereink buzdítását!

NB III Keleti-csoport, 24. forduló:

Salgótarjáni BTC-Aqua-General Hajdúszoboszló 1-0 (0-0)

Salgótarján, Szojka Ferenc Stadion, 200 néző. Vezette: Gáspár A. (Szalai D., Farkas G. Z.)

Salgótarjáni BTC: Szalay – Érsek, Gazdag, G. Bíró, Szabó B. – Bakos (Sárközi, 64.), Kócsa (Boros, 64.), Köböl, Nagy X. – Csifó (Gyetvai, 77.), Bata (Horváth M., 46.). Vezetőedző: Vízteleki János.

Aqua-General-Hajdúszoboszló: Mészáros – Vincze, Kónya, Csiki – Sütő (Barnucz, 66.), Éles (Fenyőfalvi, 46.), Szathmári, Karacs (Lukács, 46.) – Lénárt, Máté J., Szabó L. (Kis Sz., 46.). Vezetőedző: Csillag László.

Sárga lap: Csifó, G. Bíró, ill. Kónya, Máté J., Barnucz

Gól: Horváth M. (92.)

Vízteleki János: – Készültünk erre a mérkőzésre is, ahogy a többire, nem magamat fényezve, nehogy valaki félreértse. Taktikailag fegyelmezett volt a csapat, futómennyiségben azt hozta, amit vártam, belementünk a párharcokra. Igazságtalannak tartottam volna, ha innen elveszi ma a három pontot az ellenfél. Volt rá sanszuk, mert a semmiből lett egy tizenegyesük, amit elhibáztak. Köszönjük szépen Szalay Alexnek, a csapat és mindenki nevében. De úgy gondolom, ha be is rúgják, mi nagyon nagy erőket tudtunk volna mozgósítani annak érdekében, hogy kiegyenlítsünk. Végig a győzelemre játszottunk, de azért a vége felé már óvakodtunk, nehogy megint vereséget szenvedjünk, mint a BKV ellen, tavaly jó pár pontot elszórtunk így. Nagyon nagy dolog volt, hogy végig mellettünk volna a közönség. A mi elszántságunk, akaratunk, hozzáállásunk a mérkőzéshez, magával ragadta a nézőket is, és köszönöm szépen a szurkolótábornak, mindenkinek, aki biztatott ma bennünket! Szerintem ez megérdemelt győzelem volt. Megyünk tovább! Szerénynek kell maradni, azért nem mi vagyunk a világverő csapat. Ettől függetlenül nekünk minden meccsbe ilyen elszántsággal és akarattal kell belemenni. Majd meglátjuk, mire lesz elég. Nem fogjuk olcsón adni magunkat senkinek. Ugyanúgy a Kazincbarcikának, senkinek, sem idegenben, sem hazai pályán. Remélem, nem gondolják azt, hogy nagyképűen nyilatkozom, de most egy kicsit fel vagyok dobódva és extázisban vagyok, mert ez az utolsó pillanatokban összejött győzelem olyan adrenalint adott és olyan feszültséget szabadított föl bennem, hogy most bemegyek a fiúkhoz egy kicsit ünnepelni.

Csillag László: – Egy nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Természetesen erre készültünk. Próbáltam frissíteni a múlt heti csapathoz képest, és azok a játékosaim nem igazán hozták azt a teljesítményt, amit vártam volna tőlük, ezért a félidőben hármas cserét hajtottam végre. Igazából, a talaj sem feküdt annak a játéknak, amit szerettünk volna, ezért inkább párharcok és küzdelem volt, amiben a Salgótarján felvette velünk a harcot, sőt voltak alkalmak, mikor jobban is csinálták ezt. A második félidőben viszont azért sikerült összjátékban is mögéjük kerülni, megvoltak a lehetőségeink, helyzeteink. Volt nekünk is egy büntetőnk a hetvenedik perc környékén, amit “természetesen” kihagytunk. Nem szoktuk ezt kihagyni, mert aki elvállalta játékosunk, Máté János nagy százalékkal be is rúgja. Nem hibázott még eddig, csak hát, ilyenkor kellett volna a legjobban. A végjátékban volt egy szöglet, amit bravúrral védett a hazai kapus, és a következő sarokrúgásnál, egy kifejelt labda kipattant átlövésre, amit megkontrázott a Salgótarján, aminek büntető lett a vége és berúgták. Fájó így kikapni, mert döntetlennél semmiképpen nem tudtam volna elképzelni ezen a meccsen, de hát van ilyen, úgyhogy gratulálok a hazaiaknak és sok sikert kívánok nekik!