Egykori kiemelkedő tehetségünket kérdeztük

Egy év telt el azóta, hogy fiatal játékosunk, Kanyó Zsombor a DVTK Akadémiájára igazolt.

Egykori utánpótlás labdarúgónk, Kanyó Zsombor egy évvel ezelőtt pályafutása fontos állomásához ért. A fiatal tehetség érdeklődési körét kiskora óta a sport töltötte ki, egy esztendeje pedig életformájává vált. Arról, hogy hogyan vette az akadályokat és milyen élményekkel gazdagodott, ő maga mesélt nekünk.

– Hogy sikerült megbirkózni a kollégistaléttel?

– Az elején nagyon szokatlan volt és nehéz. A távollét az otthontól, és hogy “egyedül” kell megoldani szinte mindent, mint például a beágyazás, mosás, mosogatás, reggeli elkészítése, vásárlás. Viszont rövid időn belül kialakultak nagyon jó haveri kapcsolatok, és most már nagyon élvezem a kollégista életet.

– Hogy néz ki most egy napod?

– Mivel egyéni tanrenden (magántanuló) vagyok, így általában fél 9-9 óra körül ébredek. Utána megreggelizem, letusolok, beágyazok és előveszem az előző napi tananyagot, amit az osztálytársaim átküldenek. Azt átnézem, bemásolom a jegyzeteket és szükség esetén megtanulom. Ezután elkészülök az edzésre és elindulok az akadémiára villamossal. Ott megebédelek, majd egy kis pihenés és bandázás után indulnak az edzések.

– Milyen fejlődésen mentél keresztül ebben az egy évben?

– Úgy érzem, sokat fejlődtem fizikálisan és mentálisan, hiszen szinte mindennap edzünk, az edzésnapokon is más-más elemek vannak. Van, hogy erőnapunk van, van, hogy taktikai vagy csapatedzés, vagy egyéni képzés és persze minden hétvégén, ha nincs bajnoki mérkőzés, akkor edzőmeccsezünk. Mentálisan is nagyon ott kell lenni, hiszen a terhelés is sokkal nagyobb, mint egy kisebb csapatnál, ezáltal az ilyen jellegű teher is nagyobb. Úgyhogy úgy érzem, ebben is sokat léptem előre, mivel régebben hajlamos voltam apró kis hülyeségeken kattogni, ami inkább hátráltatott, mint előrébb vitt volna.

– Volt olyan dolog, amitől az elején tartottál, de végül sikeresen vetted az akadályokat?

– Maga a tudat, hogy “Miskolcra” kell költözni, egyedül egy nagyvárosba, idegen környezetbe, már az is kicsit rémisztő volt. De úgy érzem, nagyon jól befogadtak, szuper kis csapatunk van, szuper edzőkkel és szuper edzőközponttal. Van úgy, hogy haza sem szeretnék jönni hétvégére. A fociban nagyon sok mindentől tartottam, nem csak mikor idekerültem, már előtte is, de ez csak a rossz élményeknek köszönhető múltból, ami az önbizalmat is erősen rombolta. Sokat beszélget velem Takács Péter vezetőedzőm, ami mindig ad egy plusz löketet nekem és megerősít abban, hogy jó úton haladok.

 – Mik voltak a számodra legfontosabb sikerek az elmúlt egy évben?

– Ami elsőnek eszembe jutott, az az Újpest elleni felkészülési mérkőzésen szerzett 3 gólom. Sikernek tartom azt is, hogy a DVTK Cup-on csereként beállva győztes gólt szereztem a hajrában a Celta Academy ellen.

– Mi a következő lépcsőfok és cél?

– Sajnos most egy kellemetlen sérüléssel szenvedek, ami a legrosszabbkor jött, mert jó formában éreztem magam, ráadásul nem véletlen szituációból következett be, de ezen is túl leszek, és a DVTK akadémia egyik kiemelkedő játékosává szeretnék válni, a TOP3 közé kerülni. Hosszú távú cél mi más lehetne, mint a válogatottság!